Kulturális bortúra program Egerben

Eger idegenforgalma elválaszthatatlan a bortól.

Egerbe érkezéskor az első, amivel az idelátogató találkozik, a szőlő és a bor.

Az Egri borvidék mintegy 5400 hektáros területe a Bükk hegység déli lankáin terül el, tehát az Egerbe látogató először a szőlőültetvényekkel találkozik. Történelmi borvidék ez, mert a város ezer éves történelmét a szőlőtermesztés végig kísérte. Már a XIII. században betelepülő vallonok hozták magukkal a szőlőművelés és hordókészítés kultúráját, a vörösbor térnyerése pedig a török elől idemenekülő rácoknak köszönhető.

Igen, először a szépen művelt szőlő dűlőkkel találkozunk, de még a városba érkezés előtt ott vannak a pincék is. Bármelyik irányból érkezünk, a város határában pincesorokat látunk. Kerecsend felől a Kőlyuk pincéit, Ostoros felől a Kőporos (a nevek nem véletlenek!), sok pince van a Tihaméren is, melyek mellett Maklár felől érkezve haladunk el, ha Egerszalók felől érkezünk, a Szépasszonyvölgy mellett megyünk el, északon pedig a felnémeti pincesort láthatjuk.

Kőlyuk, Kőporos… Az elnevezések az Eger alatt található kőzetnek tulajdoníthatók, aminek köszönhetők a pincék is. Ez pedig a vulkáni eredetű riolit tufa, mely itt több szempontból is fontos. Ebbe a könnyen faragható mészkőbe vájták az itteniek a pincéiket, az 1960-as években végzett felmérések alapján összesen 130 km hosszúságban. A pincéket nem csak a város szélén találjuk (Kőporos, Kőlyuk, mind a tufára utalnak, hanem a városi, még a belvárosi házak alatt is. (Akinek Egerben háza van, valószínűleg pincéje is!) Nem tudni, mikor keletkeztek az első pincék és mikor, de a török időkben már léteztek, sokszor menedékül is szolgáltak, és mivel a templomaikat nem használhatták az egriek (nem is voltak, mecsetek lettek belőlük), egyes pincéket használtak erre a célra, ezt bizonyítják a pincék falába vésett keresztek, feszületek, kialakított oltárok. És miért épültek? Biztos, hogy szükség volt a bor tárolására, és ezek a pincék ideálisak erre, mert télen-nyáron 12 o körül van, a páratartalom is azonos, 70-75 o-os, a jó klímában nemespenész vonja be a falakat, ami szintén fontos a kiváló minőségű borok érleléséhez. A másik ok pedig az, hogy a régi egri házak tufakőből épültek. Még az érseki palota is. A követ kitermelték, utána pedig ott maradtak a pincék. A bortermelés a lakosság számával növekedett, tehát szükség is volt erre a sok pincére.

És lassan be is érünk a városba, ahol is borsétánkat a Verőszala történelmi pincesoránál kezdjük. A Verőszala nem azért Verőszala, mert ott jól elverték az embereket, hanem, mert egy völgyben található, és ez az oldal volt a verőfényes, a másik az árnyékos, az tehát az Árnyékszala. A Szalában jónevű pincészetek találhatók, az elején Bukolyiék, majd Gál Tibor tároló pincéi, mi azonban most a Kovács Nimród Borászatba megyünk, ahol a borkészítés egész folyamatát megnézhetjük (ha szerencsénk van, szüretkor a szőlő érkezésétől kezdve). Láthatjuk a fahordós és acél tartályos erjesztést, érlelést, majd a borok tárolását először hordókban, majd palackozás után az elfektetett palackokban, címkézésre várva, amit egy másik borház részben szintén megnézhetünk. Végig sétálunk a pinceágakon és végül az elegánsan hangulatos borkóstoló részben egy-két korty erejéig megismerkedünk a borászat legjelesebb boraival. Kezdjük a Battonage Chardonnay-val, majd jöhet a SKY Furmint , és nem hagyhatjuk ki a borászat zászlósborát, a sok-sok kitüntetést szerzett NJK-t sem. Visszafelé sétálva elhaladunk a sokkal szebb napokat is megért Egervin épületei mellett. A pincék nem látszanak, pedig egész labirintust rejt a domboldal bejárata.

Előttünk teljes nagyságában látható az 1799-ben épült görög-keleti szerb templom, az egriek Rác templomként ismerik. Na igen, a rácoknak köszönhetjük a kékszőlőt Egerben.  Belül Magyarország egyik legmonumentálisabb ikonosztáza látható, de a tornyát is Eger egyik legszebb templom tornyának tartják. A templomkertből szép kilátás nyílik az alattunk elterülő városra.

És most valami egészen más… A Kisvölgy utcában is vannak pincék, ott hagyományosak. Tulajdonképpen ezek tekinthetők a legrégebbi pincéknek, mert kezdetben lyuk pincéket vájtak ki, tehát itt csak tárolták a bort, a borkészítés eszközeinek itt nem volt hely, azokat otthon, a házaknál tartották. Ezek a pincék vagy a ház alatt voltak, vagy nem messze tőle, tehát a „belvárosban”. A borházas pincéket csak későbbi időkben kezdtek építeni. Utunk arra vezet, és, mint említettem, aki régi egri, annak pincéje is van. Hát nekünk is van. Hogy lássuk a különbséget a nagy borászok és a csak úgy magának bort készítők pincéi között, meghívom a vendégeket egy pohár saját készítésű borra a mi pincénkbe. Bortúrán vagyunk, a kép teljességéhez ez is hozzá tartozik.

A Tündérparton át (milyen szép név…) leereszkedünk Gál Tiborék Fúzió-jába. Fiatalos, modern hangulatú a hagyományos épületbe illesztett borbár, hiszen fiatalok a tulajdonosok is, de mielőtt kóstolnánk, körbesétálunk a pincében, ahol tárolják a borokat, muzeálisakat is, az érlelés másik pincében történik. Itt akár ebédelni, vacsorázni is lehetne a hatalmas asztalnál, majd jót beszélgetni a kedves hangulatú udvaron, mi azonban most két bort kóstolunk. Az Egri Csillagot nem hagyhatjuk ki, hiszen Gál Tibor volt az, akiben, fiatal borász társaival együtt felvetődött a gondolat, hogy a vörös Bikavérnek kellene egy fehér testvér, így született meg 2010-ben a szintén cuvée, mára már Eger vezető fehér borává vált Egri Csillag. És kóstoljuk meg a TITI-t is, ami Gáléknál a Bikavér, hiszen Egerbe látogatva mindenki ezt a bort várja.

A Fúzióból kilépve, ha az utcán felfelé tekintünk, ott a Beatles múzeum, állítólag a liverpooli után a második leggazdagabb, de ez egy másik séta része lesz, mi lefelé indulunk és máris a sétáló belvárosban vagyunk. Eger a barokk gyöngyszeme. Már az utca elején barokk műemlékeket látunk, köztük templomokat. „Eger városa papok városa…”- énekelnénk, ha már még több bort ittunk volna, de az igaz, hogy nagyon sok építészeti érték köszönhető egyházi méltóságoknak, és az is tény, hogy pár lépés után biztos, hogy látunk templomtornyot. Egy rövid sétával 9 templomot látogathatunk meg és még vannak távolabb találhatók is. Mi most a Ciszterci templom mellett haladunk el, és mivel ebédidő van, én egy közeli éttermet ajánlok. Mehetnénk elegáns, gourmet étterembe is, de ez, a Trifla pár lépésre van, jó hangulatú, az étel finom, bőséges, és a helyet körbeveszi Gál Gabi személyes gondoskodása. Még rosét nem kóstoltunk, az ebédhez jól illik a Juhász Testvérek roséja, a többit meg rábízzuk az étteremre. Valami szarvasgombás finomság biztos lesz, mert a Trifla a szarvasgomba, truffle kedves magyarosítása, és ez a hely az ilyen ételeiről is híres.

Az ebéd utáni kávét egy másik helyen fogyasztjuk el, hiszen egy kis belvárosi séta jót tesz a bőséges ebéd után. Még mielőtt odaérnénk, merüljünk el a város belvárosi hangulatában.  A főutcán található az Érseki Palota. Az épület magában is gyönyörű barokk palota, benne gazdag egyházi gyűjteménnyel, de érdemes az érseki pincerendszerről is említést tenni. A püspökök, érsekek dézsmát szedtek és a fizetség gyakran borban érkezett. A palota alatt és környékén hatalmas pincék vannak (mint ahogy egész Eger alatt), hiszen a palota és más épületek építésekor kellett az építőanyag. Ám ezek a pincék sokkal tágasabbak, mint a hagyományos pincék, vannak lent fő- és keresztágak, olyan nagyok, hogy lovaskocsival meg lehetett bennük fordulni. (Milyen praktikus, nem kellett kézzel lehordani a bort.) Egy csermely is csordogál a pincében, ami szintén jó szolgálatot tett, mert a hordók mosásakor nem kellett azokat fel és lecipelni. Különleges túrát lehet tenni ebben a pincelabirintusban.

Egy kis utcán elsétálunk a Dobó térre, ahonnan a Várat is jól látjuk, ez a kép az ország egyik legszebb terévé teszi a Dobó teret. És itt kapcsoljuk össze a történelmet, a legendát és a bort! Látjuk Dobót kivont karddal a kezében, mögötte a Vár, el lehet képzelni, amint a törökök 1552-ban alulról próbáltak a várfalakon bejutni a várba. Dobó az ádáz küzdelemben borral is lelkesítette a katonáit. A harc hevében azonban nem volt idő kupákból inni, hanem meghúzták a kishordót. A vörösbor folt azonban ott maradt a szakállukon és a ruhájukon, de harcoltak tovább. A török ezt látva azt gondolta, hogy az egri harcosok biztosan a bika vérét isszák, ezért ilyen erősek és harciasak. Ez az Egri Bikavér legendája. Csak legenda, de jól hangzik. A fontos azonban az, hogy az Egri Bikavér talán a legismertebb magyar bor külföldön is (a Tokaji után, de az más típusú bor). A Bikavér cuvée bor, több bor (nem szőlő!) házasításával készítik. Vannak javasolt szőlőfajták, mint a kékfrankos. kadarka, cabernet sauvignon és cabernet franc, amiből minimum 3, vagy négy borának benne kell lenni, de egyik sem lehet több, mint 50%, és sok függ a borász ízlésétől, az évjárattól, a terroirtól, termőhelytől, így nagyon különböző bikavéreket kóstolhatunk. A legjelentősebb nyári boros esemény a Bikavér Ünnep az Érsekkertben, amikor is július második hétvégéjén már csütörtöktől a Bikavéré a főszerep. A parkban hatalmas sátrakban egy egri borász kínálja finom és még finomabb borát és egy egri étterem valamilyen érdekes ételkülönlegességét. Ilyenkor az egész park tele van sátrakkal, az emberek sétálgatnak, meg-megállnak a sátraknál egy pohár borra, a színpadokon pedig különféle koncertek hangzanak el. A hatalmas fák alatt sétálgatva, borozgatva, beszélgetve igazán feledhetetlen élményben lesz részünk. Már országhatáron kívül is ismert, ilyenkor szabad szálláshelyet nem lehet Egerben találni, de még a környéken sem.

És most jöhet a kávé. Szép időben kiülünk a Szenátor ház teraszára, Előttünk egy, az Eger patakon átívelő régi kőhíd irányítja tekintetünket a Dobó térre, a másik oldalról látjuk a Dobó szobrot, de remek a rálátás a Minorita templomra, a teret övező régi barokk házakra, távolabb  pedig a Líceum és a Bazilika tornyaira. Itt minden olyan békés, nézelődős.  Előttünk a belváros közepe, a legszebb, legfontosabb látnivalókkal. Az édesszájúak itt megkóstolhatják Eger legjobb somlóiját és az „Egerikum”-nak számító borroládot. Nagyon finom, mindkettő. És ez még mindig nem minden, mert a ház régies, barokk hangulata az étterem, kávézó gondos gazdáinak, a Cseh házaspár diszkrét figyelmességével lesz teljes.

A pihenő után elindulunk a Szépasszonyvölgybe, ott fogjuk a mai napi bor programunkat befejezni. A Szépasszonyvölgy szinte kihagyhatatlan egy egri kirándulásból, ha pedig a bor is fontos, akkor semmiképpen sem. Többféleképpen lejuthatunk a Völgybe, hiszen Egerben is vannak városnéző kisvonatok, amelyekkel még egy panoráma körutazást is kapunk, hiszen a kisvonat körbevisz a belvároson (már ahol a járműforgalom megengedett), felvisz bennünket a Vár mögé, ahonnan az egyik legszebb rálátás nyílik a városra. Innen látszik igazán, hogy a város egy völgyben van, körbevéve szőlőskertekkel, távolabb, északon a Bükk hegység vonulatait láthatjuk, tiszta időben pedig nyugaton még a Mátra csúcsai is láthatók, a jó-szeműek láthatják a Kékes tetőn a tv tornyot. De a város látképe is nagyon szép. Láthatók a város templomtornyai, és a 40 méter magas Minaret is. A törökök építették, mikor a második ostrom után itt maradtak 91 évre. Az egri minaret a legnagyobb, legszebb (most valóban, nemrég restaurálták), láthatók rajta az eredeti míves török díszítések és a bátrak a belső csigalépcsőn (97 lépcsőfok!) felmehetnek az erkélyre is. Lehet, hogy kicsit félelmetes, de nem mindennap tudunk felmenni egy igazi török minaret erkélyére. Majd látjuk a Kossuth utcán a Megyeházát, a Nagypréposti Palotát, a Ferences templomot – egy újabb szép barokk templom, és most már tényleg szép, hiszen most történik a külső restaurálása -, majd következik a Kispréposti Palota, a Líceum, Eger legmonumentálisabb barokk emléke, innen egy röpke pillantásra látjuk a sétáló főutcát (melynek másik oldaláról indultunk el), majd a szépen felújított Eszterházy tér után a Bazilika mellett haladunk el. Pillanatnyilag körbeállványozva látjuk és ez még egy darabig így is lesz, mert Eger nagytemplomát kívül-belül felújítják. De még így is méltóságteljesen hat Magyarország második legnagyobb temploma. Igaz, hogy kicsit idegen a sok-sok barokk épület között a maga neo-klasszicista stílusával, de nagyon büszkék vagyunk a megjelenésére, a monumentális belső terére, gyönyörű, szívünknek kedves Takács István freskóival és természetesen az orgona… Magyarország második legnagyobb egyházi orgonája. Méltó is rá, orgonahangversenyek alkalmával az ember lelke is belerezdül, mikor felhangzik az Ave Maria, vagy egy Bach mű, de Widor Toccata-ja a kedvencem, dübörög az egész bazilika, lélekemelő.

Ha gyalogosan megyünk, kb 20-25 perc  séta a belvárosból, de érdemes, mert  egy hangulatos sétában lesz részünk. Látjuk Eger hagyományosabb polgári házait, majd érdekes élmény először megpillantani a Szépasszonyvölgyet. Pincék között ereszkedünk le, sőt, lentről a völgyből visszatekintve azt is lehet látni, hogy a tufába vájt pincék néhol három sorban vannak egymás fölött. A Völgyben találhatunk kisebb és nagyobb, pincében kialakított éttermet, de a találkozhatunk a „Szépasszonnyal” is két szobor formájában. Az első valóban istennő szerű, a második pedig egy vidám szobor: a fiatalasszony magyaros ruhában tapossa a leszüretelt szőlőt egy szüretelőkádban, mint ezt hajdanán tették. Mikor még nem voltak prések, kádakban taposták a szőlőt, hogy könnyebben kinyerjék a mustot. És tulajdonképpen itt kezdődik a Völgy. Egymás után sorakoznak a tufába vájt pincék. A Disznókő soron egy parkot körbesétálva 48 gazda, borászat pincéjében kóstolhatunk borokat. Van, amelyik csak tároló és kóstoló pince, de van, ahol a feldolgozás is ott történik, ezért szüret idején igazi szüreti hangulat és illatok vannak itt: érkezik a szőlő, majd a friss must, később pedig a már erjedő „murci” illata terjeng.

Korábban magán szőlősgazdák pincéi voltak itt, akik termelői borukat mérték, ma már jó nevű borászatok is vannak, tehát ha valaki magas minőségű, kiváló borokat szeretne kóstolni, azt is megteheti. Sőt, ma már egyfajta presztizs, ha valakinek pincéje van a Völgyben. Ezek általában borházas pincék, ám az országban egyedülálló módon nem a pincék elé épített borházak ezek, hanem a pince első részét faragták terem méretűre, tehát azok is tufából készültek.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 20-25 évvel ezelőtt a Völgy bizony nem mindig a minőségi borok szinonimája volt. Ha a vendég azt kérdezte, hogy melyik pincét ajánlom, diplomatikusan úgy hárítottam, hogy sétálgasson körbe, térjen be pincékbe, kóstolgasson és döntsön belátása szerint. Ma már nincs ilyen gond, inkább annyi a neves borászat és gondos gazda, hogy azért nem tudok ajánlani.  Mielőtt bemennénk abba a pincébe, ahol borkóstolós vacsoránk lesz, körbesétálunk, benézünk egy-két pincébe, hiszen mindegyik pince más és más. Van, amelyik hagyományosabb, van, amelyik modernebb kialakítású. A 19.-es, Hagymási pince kétszintes belülről, a hegy gyomrában ezt is ki lehetett vájni. A Juhász pince kicsit hagyományosabb, míg a Szent Andrea pincészet Kedvesre nevezett pincéjének modern portálja már sejteti, hogy bent is hasonló stílussal találkozhatunk. A borok minőségiek, mind a Szent Andreánál, mind Juhászéknál, vagy a Petrény Winery-ben, lent Szerediéknél, Tóth Ferencről nem is beszélve. Mi azonban most a 33-as pincébe megyünk, az Ostorosbor pincéjébe. Modern és hagyományos találkozik itt. Hagyományos, mert tufába vájták, látszanak a finom vágás nyomok, de rafináltan elegáns is, ez már az előtér parafa dugó dekorációján is látszik, ahol már láthatók a pincészet borai is, majd a kóstoló tér egyszerű eleganciája következik. Ötletes a pincében tartott palackozott borok tárolása a tolható rácsok mögött. De a tekintetünk már a pince hátsó része felé siklik, ami egy fenséges tér. Tufa oszlopok tartják, osztják több részre a hatalmas boltozatos teret, a pince hátsó falán pedig a borászat hatalmas, tufába faragott logója látható. 260 főt tudnak itt leültetni, tehát ebben a kellemes térben gyakran rendeznek borkóstolós vacsorákat, összejöveteleket, lakodalmakat. Ha cigányzene kell, az sem gond, a Völgyben több zenekar is dolgozik, szívesen jönnek és játszanak magyar- és cigány nótákat, de már jól ismerik az egyes nációk dalait is, azokat is gyakran játszák. Fergeteges hangulatot tudnak teremteni. Finom ételek, minőségi borok, jó zene. Na és Viktor hozzáértő gondoskodása. Ez vár ránk is.

A bejáratnál fogadó italként gyöngyöző száraz muskotályt kapunk. (Mostanában divatos az egri borászatoknál is habzóbort készíteni, tehát nekünk is van már pezsgőnk.)Majd a borászatot és a pincét bemutató ismertető után jön az előétel, Bükki grillezett sajt salátaágyon, amihez Egri Csillag birtokbort kínálunk. Ahogy a Bikavér is nagyon különböző lehet, úgy az Egri Csillag is, hiszen ez is cuvée bor. Ez a fehér házasítás a kárpát-medencei fajtákra alapozva: a furmintra, a hárslevelűre, a leánykára, a királyleánykára, a zengőre és a zenitre épül. Itt is megvannak az arányok, de a borászoknak meg van a szabadsága az arányok változtatására, aztán az évjáratok is különböznek, más-más a termőhely, tehát ez a bor is nagyon változatos tud lenni. Egri Csillag a neve, mellyel kötődik a történelmünkhöz és valóban csillag lett az egri borok palettáján.  Mivel pincében fogyasztjuk a vacsorát, legyen a főfogás pincepörkölt. Itt is kóstoljuk meg a finom Prémium Egri Bikavért, ehhez a tartalmas főétekhez ez illik, majd desszertként megint egy egri különlegesség, egri gömbpalacsinta: diós mazsolás töltelékes gömbre formált palacsinta, tetején habgombóc, majd leöntve vaníliasodóval. És milyen bort hozzá? Választék az van. Kóstolhatunk Tradíció Medinát, ami egri kékszőlő fajtából készült édes vörösbor, vagy Amulett Édes Hárslevelűt.

Ha a csoport Egerben száll meg és a Villa Völgyben, vagy a Ködmön Hotelben, akkor szerencséjük van, mert csak egy néhány lépést kell visszasétálni, ami egy ilyen bor- és ételgasztronómiával teli nap után talán jól is esik. Ha nem, akkor úton hazafelé remélhetőleg kellemes emlékekre gondolva veszik számba a nap eseményeit, amikor is egy kicsit az én személyemen keresztül, az én szemszögemből ismerhették meg Egernek ezt az arcát. Remélem, hogy tetszett, mert én nagyon szeretem Egert erről az oldaláról is.