Eger

Eger (latinul: Agria, németül: Erlau, szerbül: Jegra) Heves megye székhelye, Északkelet-Magyarország egyik legszebb, hazánk történelmének dicső városa. Jelentős oktatási és kulturális központ számos világhírű múzeummal és műemlékkel, zamatos borokkal.

Különleges élmény Egerrel megismerkedni, mivel a műemléki jelleg mellett a változatosság az érkező első benyomása. Az évszázadok során olyan sok értéke alakult ki ennek a városnak, hogy egy műemlékekben szegényebb település büszkélkedne azzal is, amit Egerben jószerivel említésre méltónak sem tartanak. Egert megszeretni a városban eltöltött pár perc is elég, megismerésére, felfedezésére azonban nem csak szükséges, érdemes is több időt fordítani.

A város nevének eredete ismeretlen, de valószínűsíthetően az „éger(fa)” elnevezésből származik (a környező területeken még ma is valóban sok égeres található). A terület a kőkorszak óta lakott, a korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt. A magyarok a 10. században foglalták el a területet, és Szent István püspökséget alapított Egerben. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen épült, ez és a köré épült lakóházak képezték a város történelmi magját. Eger ettől az időtől kezdve fontos vallási központ.
A XIV-XVI. század Eger számára a virágzás időszaka volt. Ekkor kezdett fellendülni a szőlőtermesztés, ami híressé tette a várost. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt, mikor a reneszánsz kultúra elterjedt Magyarországon, Eger püspökei nagy építkezésekbe kezdtek.
Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár kevesebb, mint 2100 védője (és ebbe beleszámolták a nőket és gyerekeket is) visszaverte a 80 000 fős török sereg támadását (1552). Az ostrom története leginkább Gárdonyi Géza, Egri csillagok című népszerű regényéből ismert a mai olvasók számára.

A tizenöt éves háború idején, 1596-ban sokkal nagyobb török sereg vonult Eger ellen, és Nyáry várkapitány hatnapos ostrom után feladta a várat. A város ezután több mint nyolcvan évre török uralom alá került, és egy vilajet központja lett. A törökök megerősítették a várat, mecsetté alakították a város keresztény templomait, és nagyszabású építkezéseket folytattak. Ennek eredménye a ma is álló minaret (a világ legészakibb történelmi időkből származó minaretje) és a vár közelében lévő, jelenleg feltárás alatt álló Válide szultána fürdő.
Miután a törökök megtámadták Bécset, a Habsburgok úgy döntöttek, itt az ideje a török kiűzésének. A keresztény csapatok Lotharingiai Károly parancsnoksága alatt 1686-ban visszafoglalták Buda várát, 1687-ben pedig kiéheztették és megadásra kényszerítették Eger várát. A törököknek szabad elvonulást engedélyeztek.
Eger újra virágzásnak indult. A püspökség visszakövetelte a várost, emiatt a kálvinista lakosság egy része elköltözött. A Rákóczi-szabadságharc idején Eger Rákóczi mellé állt, de a császári csapatok visszafoglalták azt Rákóczitól, és komoly károkat okoztak a városnak, ahol ráadásul nem sokkal ezután pestis is pusztított. Az 1700-as években rengeteg ember költözött Egerbe, 1725 és 1750 közt a város népessége 6000 főről 10 000 főre emelkedett. Megkezdődött az építkezések kora. Ekkor épült a város sok szép barokk és copf stílusú épülete, köztük a Bazilika, az érseki palota, a megyeháza, a Líceum (mai Eszterházy Károly Főiskola A épület), és számos templom.

 

A XIX. század katasztrófákkal indult: 1800-ban a belváros fele tűzvészben pusztult el, 1801-ben pedig a vár déli fala omlott le, megrongálva több lakóházat. Eger 1804-ben lett érseki székhely. A városi polgárság szabadulni szeretett volna az egyházi fennhatóság alól és kérvényt nyújtott be a parlamentnek, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, de nem jártak sikerrel. 1827-ben a belváros nagy része újra leégett, négy évvel később pedig több mint 200 embert vitt el a kolerajárvány.
Eger lakói aktívan részt vettek az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Bár a forradalmat leverték a Habsburgok, a régi feudális rendszert már nem lehetett visszaállítani, és 1854-ben az érsek lemondott földesúri jogáról a város javára.

Sajnos a vasúthálózat addigra már kiépült, és Eger végleg kimaradt a Miskolcot és Budapestet összekötő vasúti fővonalból, a csomópont szerepét Füzesabony kapta. Ez a mai napig kihat a város megközelíthetőségére.
Az 1878. augusztus 30-án és 31-én pusztító árvíz vízszintjét 17 tábla jelezte városszerte; ezek többsége ma is látható. Az áradás egy hatalmas bükki felhőszakadás nyomán zúdult a városra, amelynek következtében a települést átszelő Eger-patak is kilépett a medréből. A katasztrófa következményeként 10 ember lelte halálát, 35 ház összedőlt, 136 épület súlyosan megrongálódott, és háziállatok százai fulladtak vízbe. A legsúlyosabb károk a belvárost érték, ahol 4.63 méter és 1.5 méter közötti volt a víz magassága.

Az első világháború után lassan indult újra a gazdasági élet, de 1925-től újra megkezdődtek a nagy építkezések, és az „Egri csillagok” népszerűsége ösztönzőleg hatott a vár régészeti ásatásainak megkezdésére is. A második világháború sem múlt el nyom nélkül, 1944 őszén a visszavonuló német csapatok nagy pusztítást végeztek: részben leszerelték a gyárakat, üzemeket, elhajtották az állatokat, megrongálták a vasútállomás épületét és felrobbantották az Eger-patak valamennyi hídját. A szovjet csapatok rövid közelharc után november 30-án vonultak be a városba. December 12-én német repülők bombázták és gépfegyverrel lőtték a város belterületét, ennek következtében 20 ház összedőlt, 33 ember meghalt, 87 pedig megsebesült.
A második világháború utáni időszakban jelentős mennyiségű épületet emeltek városszerte. A 70-es évektől kezdve egymás után nőttek ki a földből a mai Felsőváros, a Maklári és Hatvani Hóstya, valamint Lajosváros panelházai. Még a Belvárost sem hagyta érintetlenül az új építészeti stílus: megépült a nagy Dobó téri áruház és új (azóta ismét átépített) külsőt kapott a Gárdonyi Színház is. A 80-as évekre elkészült a 25-ös főút Belvárost elkerülő szakasza, így a Széchenyi út déli szakaszáról, valamint a Belváros szinte valamennyi utcájából kitiltották a közforgalmat.

Az 1990-es évektől új, azóta is nagyjából folyamatos lendületű építkezések kezdődtek, elsősorban a külvárosokban. A Felnémet-Pásztorvölgyi, a Napsugár utcai lakópark, később a Kertész út déli részén kezdődött építkezések felfrissítették a várost. Több nagyvolumenű építkezés is zajlott: a két Makovecz Imre által tervezett épület (Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium, Bitskey Aladár Uszoda), illetve a Felnémet és Eger között épült bevásárlónegyed számos nagy áruházzal. Elkészült a déli elkerülő út, amellyel párhuzamosan sokat fejlődött az Egri Ipari Park is. 2008. márciusában Egert is betetőzte a plázahullám, megnyitotta kapuit Észak-Magyarország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja, az Agria Park.